Maradunk, hogy elutasítsuk a megbélyegzést; maradunk, hogy mások is maradhassanak

 

A múlt héten a parlament elfogadott egy törvényt, amellyel kicsinálják a CEU-t. Pénteken pedig három képviselő – álljon itt a nevük: Gulyás Gergely, Kósa Lajos és Németh Szilárd – benyújtott egy törvényjavaslatot, amellyel kicsinálnák a civileket. Miért baj ez?

Mert civilek nélkül Magyarország rosszabb hely lenne.

Mi civilek a magyar társadalom jobbításáért, a közállapotok előremozdításáért dolgozunk – munkaidőben és hétvégén, önkéntesen és túlórában. Sokszor olyan területeken, amelyekre az állami nem tud vagy inkább nem akar elég figyelmet fordítani; legyen az az elszegényedett falvak felzárkóztatása, a fogyatékosok társadalmi befogadása, a háború elől menekülők emberszámba vétele, a fák védelme, vagy az elesettek és kisemmizettek jogainak megvédése. A civilek a kormány helyett is tevékenykednek azért, hogy Magyarország mindenki számára élhetőbb hely legyen, ahol mindenki kap esélyt az élettől és ahol a leszakadóktól sem fordulnak el.

A civil Magyarország jobban teljesít!

Amikor a civil szervezetek külföldi támogatásokat nyernek el munkájukhoz, azt is a magyar emberek érdekében teszik. Emlékeztek a Norvég Civil Alapra? Most, hogy a program lezárult már látjuk: 400 támogatott szervezet több százezer emberrel és emberért tett: önkénteseket mozgósítottak, képeztek, segítettek. Mi lennénk a legboldogabbak, ha külföldi segítség nélkül végezhetnénk a munkánkat. De a totális központi ellenőrzés alatt tartott hazai forrásokból esélye sincs részesülni annak, aki a kormánynak nem kedves ügyekkel foglalkozik, mondjuk hajléktalanokkal, drogfüggőkkel, romákkal. Mi márpedig nem hagyjuk abba a munkát – előbb itt voltunk, mint a mostani kormány, és maradunk is, amíg szükség van ránk. úgy néz ki, egyre inkább szükség lesz…

A parlament elé beterjesztett törvényjavaslat hazug, hamis és álságos. Hazug, mert a civil szervezetek működése már most százszor átláthatóbb mint bármilyen kormányzati közbeszerzés. Hamis, mert egyetlen célt szolgál: megbélyegezze és lejárassa azokat a szervezeteket, akik fel merik emelni a hangjukat, akik nem nyugszanak bele, hogy rossz irányba mennek a dolgok. És álságos: az állam is külföldről kap támogatást, ami nélkül már csődben lennénk. Ha a kormány tapsolja el a Brüsszeltől kapott ezermilliárdokat, az oké? Közben pedig a civilek minden petákkal elszámolnak – és mi nem ebből egyre dráguló stadionokat építünk, hanem rászorulókat segítünk.

A kormány már most is igyekszik megosztani a civileket, ’jó’ és ’rossz’ skatulyába bezárni a szervezeteket. A parlament előtt lévő törvényjavaslat tovább megy, és listázni fogja azokat, akiket a kormány kipécézett. Ilyet már láttunk: elég pár évet visszaemlékeznünk, akkor épp a „norvég civil alapos” szervezetekből készült lista, amit NAV és KEHI vizsgálat, feljelentés, házkutatás követett – persze eredmény nélkül. Úgyhogy én tudom, milyen az, amikor rendőrt küldenek az emberre, és aljas hazugságokra hivatkozva feldúlják munkahelyét. Tudom, milyen az, amikor a kormánypárti sajtó meg akarja félemlíteni az embert, hogy ellehetetlenítsék a munkánkat. Mi már megtapasztaltuk, milyen az illiberális állam célkeresztjében lenni, és ezt senki másnak nem kívánjuk. Ezért ne is áltassuk magunkat: ez a törvény csak a kezdet – ha hagyjuk!

Egyértelmű, honnan jön az ihlet: keleti fél-diktatúrákban, Putyin Oroszországában próbálják pont ugyanígy elnémítani azokat, akik nem tetszenek a főnöknek. De az Európai Unió tagjaként Magyarország többszörösen kötelezettséget vállalt a jogállamiság elveinek és értékeinek betartására, amibe beletartozik az egyesülés szabadsága, a törvénytisztelő civil szervezetek alapvető működési feltételeinek biztosítása. Mi ebben az Európában élünk, és ide is akarunk tartozni – és az európaiság fontos összetevője a szabad és virágzó civil társadalom.

Én az életem nagyobbik részét civil szervezetekben töltöttem el – és büszke vagyok rá! Tudom, olyasmit csinálok, ami mások, sokak hasznára válik – és ezt még jó érzés is csinálni! Ti is tapasztaljátok meg ezt, ha még nem tettétek: keressetek egy civil szervezetet – a választék bőséges – ismerjétek meg a munkáját, segítsetek nekik. Akkor fogunk tudni eredményesen dolgozni Magyarországért, ha ebből mindenki kiveszi a részét – és ennek hírét is viszi. A szabadságért és a civilekért ma ki kellett jönnünk az utcára, de ez nem elég: az unalmas szürke hétköznapokban is folytatni kell a munkát, egyénileg és szervezetekben – csak akkor építhetjük újjá magunkat és társadalmunkat.

Úgyhogy álljunk ki mindennap együtt a civileket megbélyegző hazug, hamis és álságos törvénytervezet ellen – írjatok országgyűlési képviselőtöknek, hívjátok fel a minisztériumokat, szólaljatok fel, hogy nem hagyjuk!

Maradunk, hogy elutasítsuk a megbélyegzést; maradunk, hogy mások is maradhassanak.

 

(Fotó: Bődey János / Index)