„Álom és rémálom – a támogatási jogviszonyról”

(Civil szervezetek államháztartási forrású támogatásaira vonatkozó jogi környezet jogrendszeren belüli összehasonlító elemzése című kutatás eredményeiről)

A kutatást a Jogismeret Alapítvány szervezte az Ökotárs Alapítvány Trust programjának támogatásával 2009. június – október hónapokban. A kutatásban közreműködött dr. Bíró Endre, dr. Bódi György, dr.Garas Ildikó, dr. Tóth Vince; a kutatási zárótanulmányt dr. Bíró Endre írta.

A kutatás a támogatási jogviszonyok elméleti és gyakorlati kérdéseit a vonatkozó jogszabályok -, a bírósági gyakorlat -, a jogirodalom és nonprofit irodalom -, valamint a legkülönbözőbb támogatóktól, közreműködőktől és civil szervezetektől begyűjtött típus-szerződések elemzése alapján vizsgálta.

1. A támogatási jogviszony fogalma

A jogrendszeren belüli jogösszehasonlító kutatás megállapította, hogy a jogszabályok direkt módon és elvi jelleggel, a joggyakorlat számára irányadó módon nem tartalmaznak a „támogatási jogviszonyra” fogalom-meghatározást. Az államháztartási jogszabályok a „támogatásról”, mint finanszírozási jogcímről szólnak; a támogatási programokról vagy programtípusokról, programcsoportokról szóló rendeleti szabályozások az adott jogszabály hatálya alá tartozó jogviszonyokra, ügyekre és jogalanyokra nyújtanak – a jogviszony fogalmi szempontjából egyébként is tartalmatlan - definíciókat; a Polgári Törvénykönyv pedig hallgat a „támogatási jogviszonyról” és „támogatási szerződésről” is.
A támogatási jogviszony a Polgári Törvénykönyvben nem nevesített, ú.n. atipikus polgári jogi szerződéses jogviszony, amelynek fogalmi jelentőségű, állandó elemeit a kutatás megállapította.

2. A támogatások jogi szabályozásának struktúrája

A kutatás 107 (!) olyan hatályos jogszabályt talált, amely kifejezetten az államháztartás egyes szervezetei és a civil szervezetek közötti „támogatási szerződéseket” szabályozza. Ez a  jogszabálytömeg 9 szabályozási szinten vonatkozik a támogatási jogviszonyokra:

• Áht. minden költségvetési támogatásra vonatkozó szabályai és az Áht. civil nonprofit szervezeteknek nyújtott támogatásra vonatkozó szabályai.
• Költségvetési törvény konkrét év támogatásaira vonatkozó rendelkezései.
• Áht. és költségvetési törvény által behívott, felhívott, átutalt – még mindig általános szintű - jogi szabályozás.
• Ámr. általános, a költségvetési előirányzatok felhasználására vonatkozó szabályai; az Ámr. támogatási célt szolgáló és összehangolás alá eső előirányzatainak felhasználására vonatkozó szabályok; és az Ámr. kifejezetten civil szervezeteknek nyújtott támogatásokra vonatkozó szabályai;
• Ámr.-ben kivételt vagy eltérést engedő jogszabályok, valamint az Ámr-ben hivatkozott vagy szabályozási felhatalmazást nyert végrehajtási jellegű jogszabályok.
• Ámr. VIII. fejezete és 7.sz.Meléklete alá nem tartozó előirányzatok felhasználását  szabályozó rendeletek: előirányzatokról, alapokról, EU-forrásokról, programokról szóló rendeletek.
• Az előző szabályozási szintekben felhívott EU-jogszabályi háttérnormák.
• Az Áht, költségvetési törvény, Ámr. és miniszteri rendeletek által hivatkozott vagy szabályozási felhatalmazást nyert jogi iránymutatások (miniszteri utasítás), vagy a programot szabályozó intézményi belső jogi normák (eljárásrend, szmsz, ügyrend, szabályozási kézikönyv).
• Általános Szerződési Feltételek az adott programon belül kötendő támogatási szerződésekhez. Ezek a szerződés aláírásával annak részévé válnak.

A jogi szabályozás struktúrája tehát meglehetősen összetett, többlépcsős és sokszintű. Ebből következően sok átfedéssel és diszharmóniával, belső ellentmondásokkal terhelt. Nincsen általános törvényi szabály a kutatásunk tárgyát képező jogviszony-tipizálás és jogviszony-fogalom kérdéseiben; nincs törvényi előírás a pályázati eljárásokról, a támogatási szerződés tartalmi kellékeire vonatkozóan, a szerződéstől elállás illetve felmondás vagy teljesítésének felfüggesztése tárgyában, a szerződésszegés jogkövetkezményeiről. Az államháztartási törvény a támogatási jogviszonyt, s az ezt keletkeztető támogatási szerződést kizárólag úgy szabályozza, mint előirányzat-felhasználási jogcímet; ezért áll meg a többi előirányzatnál is szabályozott, államháztartási értelemben vett támogatásra jogosultság-kifizetés-ellenőrzés alapelvi kérdéseinél, s ezért nem foglalkozik a támogatási jogviszony polgári jogi értelemben vett általános kérdéseivel. A többi támogatási szabály (például a pályázat tartalmi követelményei, a pályázatok elbírálásának szabályai, a támogatások ÁFÁ-hoz való viszonya, a támogatási szerződés kötelező tartalmi kellékei, a szerződéskötés eljárási szabályai, a támogatás folyósításának teljesítésarányossága, előleg, időközi fizetés, teljesítésigazolás alapján közvetlen számlakiegyenlítés, támogatások halmozódása, stb.) csak az előirányzatok speciális csoportjára vonatkozik. (Ámr. VIII. fejezet, vagy a fej.kez. ágazati rendeletek szabályozzák ezeket, illetve az alapok és a humánszolgáltatási normatívák működését leíró külön jogszabályok rögzítik. Kis túlzással: ahányan – annyiféleképpen! Nyilván finom különbségekkel és eltérésekkel tarkítottan, de nehezen áttekinthető, csak ellentmondásosan specifikálható, és ezért sokféle gyakorlathoz vezető módon.) Az Áht. tehát alig foglalkozik ilyen kérdésekkel, az Ámr. csak kevesebb mint fele támogatási rendszert szabályoz, a fejezeti kezelésű előirányzatok ágazati rendeletei valamint az egyes pályázati rendszereket leíró jogszabályok pedig sokféle speciális szabályozást vezettek be. Mint fától az erdőt – úgy nem látható a sok részletszabályozástól a költségvetési forrásokból köttetett támogatási jogviszonyok közös jogi feltételrendszere!
A végrehajtási jellegű, alsóbb szintű szabályok gyakran specializálják, konkretizálják, hivatkozzák úgy a magasabb szintű (például Áht. és Ámr.) rendeletek előírásait, hogy azzal szűkítik, érvényesülésében módosítják is egyben, s más fogalom-meghatározás keletkezik és gyakorlódik (példánk esetében a jogellenes felhasználásról), mint amit a jogalkotó parlamenti vagy kormány szintjén elhatározott!
A szabályozási struktúrához tartozik annak a jogellenes és súlyosan egyoldalú jelenségnek a jelzése is, amelyet néhány konkrétan vizsgált támogatási szerződésben tárt fel a kutatás, s arról rendelkeznek, hogy a jogszabály módosulása, az Általános Szerződési Feltételek változása vagy a Támogató honlapon közzétett közleménye, állásfoglalása minden külön intézkedés nélkül, automatikusan módosítják a már megkötött szerződések tartalmát. Ezt nyilvánvalóan és súlyosan törvénysértőnek, egyoldalúnak tartjuk.

3. A támogatási szerződésekre vonatkozó jogszabályokról

A támogatási szerződésekre vonatkozó jogi szabályozás áttekintése és elemzése arra a legfontosabb megállapításra vezetett, hogy a támogatási szerződésre vonatkozó magasabb forrású jogszabályi rendelkezéseket több végrehajtási szintű jogforrás se nem idézi, se nem felhívja; hanem ismerteti, beépíti, említi, átfogalmazza és rövidítve, sűrítve, leegyszerűsítve ismétli. S ezzel torzítja, butítja, tompítja vagy éppen ellentmondásossá teszi. A támogatási szerződések területén még nagyon messze vagyunk a különböző szintű jogforrások harmonizált és strukturált, egymást kiegészítő szabályozási ideáljától.
A Ptk. – a szerződéskötő felek számára diszpozitív szabályrendszerén belül – csak meghatározott tárgykörökben enged a támogatási jogviszonyt létrehozó támogatási szerződésre vonatkoztatható rendeleti szabályozásnak mozgásteret. A Polgári Törvénykönyv ilyen eltérést, kivételt engedő szabálya hiányában - vagy a Ptk. speciális szabályozásra felhatalmazó rendelkezése nélkül - jogellenesen tartalmaznak a támogatási szerződésekre szabályt a támogatási rendeletek a következő tárgykörökben:

• Felmondás kizárása. (Mert a Ptk. a szerződések megszűnési jogcímeinek tekintetében nem hatalmazza fel jogszabályt az eltérésre.)
• Elállás kötelező előírása oly módon, hogy a Ptk. 320.§ (3) bekezdésébe foglalt korlát fennállásának vizsgálatát a rendelet kiiktatja. (Mert a Ptk. 320. § szerint: „ Nem gyakorolhatja a szerződésen alapuló elállási jogot az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem, vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni.”)
• A szerződésszegés jogkövetkezményeinek kizárólag a „Támogatottra”, „Kedvezményezettre”, „Kötelezettségvállalóra” szabályozása, s ezzel annak a látszatnak a keltése, mintha jogszabály kizárhatná az egyik fél felelősségét a szerződésszegésért.
• A rendelet hatályba lépése előtt kötött szerződések tartalmának módosítása. (Mert a Ptk. 226.§ (2) bekezdés „kivételesen” jelzőjébe ütköznek.)
• A fizetendő kamat számításáról rendelkezésben a Ptk. 232.§ (3) bekezdés szabályozásától eltérés. (Mert jogszabály csak a kamat mértékének megállapításában térhet el. A kamat számításának szabályozásában nem.)
• Késedelmi kamatnak a Ptk. 301/A.§ (2) bekezdésében írt mértéknél kisebb meghatározása. (Mert a Ptk. 301./A.§ (7) bekezdése szerint jogszabály csak a jogosult javára térhet el.)

A Ptk. csak a szerződést kötő egyenrangú felek számára teljes mértékben diszpozitív (eltérést engedő), s nem a rendeleti jogalkotók számára, amelyek csak a Ptk. által konkrétan és szűken meghatározott esetekben térhetnek el a törvénytől! Ez alapvető ellentmondása a támogatási szerződésekre vonatkozó jogszabályoknak.

4. Támogatási szerződések elemzése

A kutatás első, empirikus szakaszában 17 Támogató és 5 Kezelő, Közreműködő vagy Lebonyolító Szervezet által használt 44 féle szerződést szereztünk be és vizsgáltunk meg. Ezek mind olyan szerződések a 2007-2008-2009. évekből, amelyek alapján civil szervezetek jutottak államháztartási forrású (állami, önkormányzati, költségvetési szerv eredetű) támogatáshoz.

A kutatás során vizsgált támogatási szerződések elemzése arra a következtetésekre vezetett, hogy a támogatási szerződések egyoldalú és aránytalan helyzeti előnyt, erőfölényt jelenítenek meg az állami, önkormányzati szerződő fél javára; ezáltal erősen diktátum jellegű előírásoknak minősülnek, s nem egyenrangú szerződő felek kétoldalú megállapodásának. Az alábbiak miatt:

4.1. A vizsgált támogatási szerződések egyike sem tartalmaz közvetlen jogkövetkezményt, szankciót, joghátrányt a Támogató vagy Kezelő szervezet által elkövetett semmilyen szerződésszegésre. Minden szerződéses szankció csak a Támogatottra vonatkozik!

4.2. A szerződések nagy része szerint, ha a projekt megvalósítása során a tényleges kiadások mértéke a tervezetthez képest csökken, akkor az elszámolásnál a fel nem használt összeggel a támogatási összeget csökkenteni kell. Ha viszont bármely okból nőnek a projekt költségei, a Támogatott ebben az esetben is kizárólag a szerződött támogatási összegre jogosult.

4.3. Másik államháztartási forrású támogatási jogviszonnyal kapcsolatos probléma „jogellenes felhasználásnak” vagy „elállási oknak” minősítése ennek a konkrét szerződésnek a vonatkozásában, ahol úgy egyébként teljesülnek a szerződéses kötelezettségek.

4.4. Még nem is folyósított támogatásrész visszavonásának jogkövetkezményei.

4.5. A támogatás visszatartása (ki nem fizetése) nem érinti a Támogatott teljesítési kötelezettségét. Ez azt jelenti tehát, hogy bár nem kapja meg a szerződésben szereplő támogatást a Kedvezményezett (mert például köztartozása keletkezett, vagy megbírságoltak szabálytalan munkaügyi alkalmazás miatt), de az elmaradt támogatásrészből finanszírozandó projektrészt változatlan módon kötelezettsége teljesíteni! Nyilvánvalóan nem fogja tudni, hiszen nincsen miből, ezért most már nem a köztartozás ténye, hanem a teljesítés hiányossága miatt a Támogató elállhat, s az egész projekt szükségszerűen elbukik – végső soron egy kisebb jelentőségű külső körülmény miatt.

4.6. A szerződés egyoldalú módosításának lehetősége a Támogató, Kezelő által – szinte minden okból!

4.7. Támogatás folyósításának felfüggesztésére vonatkozó egyoldalú vagy aránytalan lehetőségek.

4.8. Minden szerződésszegés „súlyosnak” minősül. Az eljárási, ügyviteli, adminisztrációs jellegű szerződésszegést is több szerződés kifejezetten súlyosnak minősíti, ezzel betolja az elállásra alkalmas szerződésszegési körbe.

4.9. A támogatási összeg kamatainak és a megtakarításnak elvonása a Támogatottól.

4.10. Nyilatkozni kell a jogismeretről (!), majd az esetleges szerződésszegéskor helyt kell állni a valótlan nyilatkozat jogkövetkezményeiért…

4.11. Életszerűtlenül hosszú iratmegőrzési kötelezettség a Támogatott számára.

5. A szerződések megszegésének jogkövetkezményei

A tételesen elemzett 44 db. támogatási típusszerződésben (szerződésmintában, Általános Szerződési Feltételben) :

5.1. A szerződések csak a Támogatottra írnak elő szerződésszegési jogkövetkezményeket! A támogatási szerződésekben NINCSENEK szankciók, jogkövetkezmények a Támogató által elkövetett -  bekövetkezett, megtörténő, akár csak véletlen hibaként előálló – szerződésszegésre! Nincsen ilyen eset szabályozva; mintha fogalmilag kizárt lenne.

5.2. Csak a Támogató szüntetheti meg a szerződést? A vizsgált 44 féle típusszerződés 90 %-ában, 40 szerződésben csak a Támogatói, Kezelői oldalról közölt elállás vagy felmondás szerepel. A Támogatottnak a szerződések szerint nincsenek ilyen jogai!
Jellemző a szerződéses szabályozás egyoldalúságára, hogy miközben a Támogatott részéről közölhető elállás neki nem felróható okokból történik, a visszafizetési kötelezettség ugyanolyan büntető jellegű jogkövetkezmények mentén történik, mintha az ő hibája, mulasztása alapján szüntetné meg a másik fél a szerződést! Se költségelszámolás, se a már megtörtént szolgáltatások és szolgáltatott ellenértékek díja, se kártalanítás, stb.

5.3. Elállás vagy felmondás? A támogatási szerződések 80 %-a az elállást általános és elsődleges szerződésmegszüntetési módnak tekinti, s ilyen módon is szabályozza. Részletesen, tételes és igen tág körű elállási okokat meghatározva. Miközben másféle jogkövetkezményeket (kötbér, költségviselés, késedelemmel okozott költség vagy kár beszámítása a támogatásba, stb.) alig-alig említenek a szerződések; az elállást, mint fő szankciót is csak egyoldalúan a Támogatott részéről felmerült okokból tesznek jogszerűen lehetségessé.

5.4. Kötelező-e elállni (felmondani)? Az elállás a típusszerződések 20 %-ában kötelező szerződés megszüntetésként, elállási kötelezettségként szerepel. („köteles elállni”, „eláll”)  Másik 70 %-ban a szerződés a Támogatót, Kezelőt megillető elállási jog alkalmazása körében mérlegelést enged („jogosult elállni”, „elállhat”, „elállási jog”). A szerződésnek ezen rendelkezései azért nem közömbösek, mert elállási kötelezettség esetén a Támogatónak, Kezelőnek – látszólag! - nincsen módja megvizsgálni és mérlegelni az elállás Ptk. szerinti kizáró feltételeinek fennállását. A látszólagosan szigorú közpénzt védő szabály így válik a támogatási jogviszonyokat romboló, mindenkinek kárt okozó, irracionális ámokfutássá. A Támogató, Kezelő ugyanis akkor is el kell álljon a szerződéstől, s a létrejöttére visszamenőleges hatályú megszűntetés jogkövetkezményeit kell alkalmazza, ha az eset jellegéből teljesen egyértelmű, hogy a már teljesített szolgáltatások nem származtathatóak vissza, s az eredeti állapot visszaállításának semmiféle realitása nincsen. Hiába lenne adekvátabb megoldás a csak közlésének időpontjától szerződést megszüntető hatályú felmondás, a merev szerződéses kötelezettség miatt a jogalkalmazó látszólag nem mérlegelhet!

5.5. A teljes támogatási összeg visszakövetelése elálláskor?! A kutatás is alátámasztotta azt a civil gyakorlatból ismert tényt, hogy a támogatási szerződések visszamenőleges felbontásának (az elállásnak) legnagyobb dilemmája a teljes támogatás kamatokkal növelt összegének visszakövetelése. Emiatt okoz egy-egy támogatási szerződéstől elállás a kelleténél súlyosabb és jóvátehetetlen jogkövetkezményt, végleges ellehetetlenülést a civil szervezet számára. A kutatásba vont 44 féle típusszerződés közül csak néhány (4 db., 8 %) tette kifejezetten lehetővé a támogatási összeg részleges visszakövetelését elálláskor. Ez azért nagyon veszélyes jelenség is, meg arány is, mert az elállás jogkövetkezménye fogalmilag a teljes támogatási összeg visszafizetési kötelezettsége, s ehhez képest csak kivétel lehet a jogszabály vagy szerződés felhatalmazása alapján elállás esetében is a nem teljesített szolgáltatásrészre eső támogatás visszakövetelése.

5.6. Minden szerződésszegés ok az elállásra?
A vizsgált szerződések közül 41 típusban (92%) tulajdonképpen MINDEN Támogatott részéről elkövetett szerződésszegés okot ad(hat) a Támogatói, Kezelői elállásra! Gyakran sorolnak fel a szerződések hosszú listákban különböző elállási okokat (eljárási jellegű mulasztásokat és a projekt megvalósításával kapcsolatos tartalmi okokat vegyesen); de általában van egy „egyéb” pont is, amelynek alapján a Támogatott részéről elkövetett szinte bármely és bármilyen szerződésszegés elállási okká minősülhet.

5.7. Eljárási hiba egyenlő a fő kötelezettségek megszegésével
Az elállási okok között úgy szerepeltetik a szerződések (és az egyes programok Általános Szerződési Feltételei is) a különböző eljárási, együttműködési, tájékoztatási kötelezettségek megszegését – mintha ezek a támogatási jogviszony fő kötelezettségei lennének! Pedig a jogviszony tartalma alapján a támogatási szerződés fő kötelezettsége egyfelől a projekt szerződésnek megfelelő tartalmú megvalósítása, másfelől pedig a támogatás határidőben történő folyósítása. A kapcsolódó eljárási kötelezettségek – úgymint tájékoztatás, adatközlés, ellenőrzés, elszámolás, beszámolás, jelentéstétel, biztosítékok, nyilvánosság, stb. – csak garanciái és eljárási szabályai a projekt megvalósításának, s ebben az értelemben csupán kapcsolódó és esetleges, feltételhez rendelt mellékszolgáltatások. Aránytévesztés a szerződéses jogviszony mellékkötelezettségeinek elmulasztását vagy sérelmét a főkötelezettségekhez rendelt és csak azok sérelmével arányos, súlyos jogkövetkezményekkel szankcionálni! Például egy hiánypótlási határidő késedelmét, vagy néhány rossz bizonylatot, esetleg a hiányos beszámolót elállással sújtani….  Sokkal inkább eljárási jogkövetkezményeket kellene az eljárási típusú kötelezettségszegésekhez rendelni!

5.8. Szerződésen kívüli okból szerződésbontás
A Támogató elállásának furcsa esete, amikor valamely szerződésen kívüli okból kell a szerződést felbontani a szerződés kifejezett rendelkezése alapján. A támogatási szerződések hemzsegnek az ilyen előírásoktól; ezek egy része jogszabályon alapul – azon a logikán, hogy fel kell bontani a szerződést, ha a jogszabály által előírt valamely feltételben áll be a Támogatottnál változás (például adótartozás, rendezett munkaügyi kapcsolatok, felszámolási eljárás); egy másik részét pedig a szerződések írják elő a Felek számára. Ilyen például a bármely más ügyben végrehajtási eljárás megindulása a Kedvezményezettel szemben.

5.9. Nincsenek jogorvoslati jogok, eljárások a támogatási szerződésekben. A vizsgált, közel száz jogszabály közül csupán 1 (!) intézményesít valamiféle jogorvoslati rendszert a Támogató vagy Kezelő által egyoldalúan alkalmazott jogkövetkezményeivel, szankcióival, intézkedéseivel szemben. Ez a tény azt a megállapítást támasztja alá, hogy a támogatási szerződésekbe egyoldalúan, sommás módon, erőfölényt keletkeztetően foglalják bele a Támogatói oldal számára előnyös polgári jogi szabályokat, s hallgatják el - a közpénzek felhasználása okán a támogatási jogviszony államháztartási és közigazgatási vonásaiból következő – alapvető közigazgatási eljárási elemeket, például az egyoldalú intézkedésekkel szemben gyakorolható jogorvoslati jogot!

6. A kutatási zárótanulmány „Jogfejlesztés” című utolsó fejezetében javaslatok találhatók:
- jogalkotási irányokra,
- jogharmonizációs irányokra,
- törvényességi felülvizsgálati irányokra,
- konkrét jogszabálymódosítások tartalmára,
- típus-szerződések / szerződésminták / Általános Szerződési Feltételek módosítására,
- konkrét támogatási szerződések tételes módosítására,
- a jogalkalmazói gyakorlat befolyásolásának szükséges irányaira.

A kutatási zárótanulmány egy 60 oldalas Esszencia című  I. Részből és egy 160 oldalas Analízis című II. Részből áll. Az Esszencia alapján készült továbbá egy 20 oldalas Összefoglaló, s a jelen Rövid Összefoglaló.

Budapest, 2009. október

/dr. Bíró Endre/

• Álom és rémálom (dr. Bíró Endre, 2009) - a kutatási zárótanulmány letöltése

NYÍLT LEVÉL

Dr. Vági Márton
Elnök
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség

Varga István
Miniszter
Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium

Dr. Herczog László
Miniszter
Szociális és Munkaügyi Minisztérium

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr!

Alulírott, a közösségek és a civil társadalom fejlesztéséért dolgozó szervezetek megdöbbenéssel, értetlenséggel és felháborodással értesültünk az NFÜ honlapján 2009. szeptember 15-i dátummal megjelent közleményről, amelynek értelmében a Társadalmi Megújulás Operatív Program „Közösségi kezdeményezések, programok támogatása” (TÁMOP-5.5.1.) című pályázati felhívását indoklás nélkül és határozatlan időre felfüggesztik, éppen a beadási határidő napján!

Véleményünk szerint ez a lépés nemcsak, hogy rendkívül méltánytalan a felhívásra pályázó szervezetekkel szemben, de alapjaiban veszélybe sodorja a konstrukció egész megvalósítását és sikerét.
A TÁMOP-5.5.1. konstrukció az uniós támogatások között Magyarországon elsőként alkalmazná a közvetett támogatás (global grant) eljárásrendet, amelyet civil szervezetek már régóta szorgalmaztak. Ennek lényege, hogy a kisebb összegű támogatások szétosztásával az NFÜ külső (pályázati úton kiválasztott) közvetítő szervezetet bíz meg a rugalmasabb és gyorsabb lebonyolítás érdekében. Már az eljárásrend és a pályázati felhívás elkészítése is sokáig elhúzódott, több éves előkészítő munka eredményeként született meg. E folyamatban a hazai civil szektort jól ismerő, adományozásban és pályáztatásban jártas szervezetek – egyebek mellett e levél aláíró is – tevékenyen részt vettek.

A június végén közzétett (a közvetítő szervezet kiválasztására irányuló) felhívás általános célkitűzése a magyar társadalom egyik legsúlyosabb problémájának megoldásához járulhatna hozzá: a közösség- és bizalomhiány leküzdéséhez, a társadalmi önszerveződés és az aktív állampolgárság erősítéséhez. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor a költségvetési források szűkössége (pl. a Nemzeti Civil Alapprogram forrásainak csökkenése) miatt a civil szervezetek és közösségek amúgy is egyre kevesebb támogatásban részesülnek, és így egyre kevésbé lesznek képesek társadalmi szerepük, küldetésük betöltésére. Ezt ellensúlyozhatnák némileg a TÁMOP-5.5.1. által nyújtott lehetőségek.

Ebben a helyzetben a pályázati eljárás bármilyen további halasztása vagy új eljárás indítása végzetes csúszáshoz vezet, hiszen az uniós szabályok miatt a TÁMOP-5.5.1.-re allokált forrásokat 2011 végéig mindenképpen ki kell fizetni. E korlát miatt már a most felfüggesztett pályázati felhívás is igen szűkös határidőket szabott, különösen a közösségi akciók, programok tényleges kidolgozása és végrehajtása (kb. 8-10 hónap) tekintetében. Ennek bármilyen további csökkentése egyszerűen értelmetlenné teszi a program meghirdetését, hiszen a pályázó civil szervezetnek nem maradna ideje a forrás „értelmes” elköltésére, sikeres és eredményes programok kivitelezésére.

Mindezért nyomatékosan követeljük a pályázat felfüggesztésének nyilvános indoklását, a döntés azonnali eltörlését, és a beadási határidőre beérkezett pályamunkák elbírálásának folytatását, a felhívásban meghatározott ütemterv szerint!

Budapest, 2009. szeptember 17.

Tisztelettel:

Giczey Péter
Ügyvezető Alelnök
SZÖVETSÉG a Közösségi Részvétel fejlesztéséért

A levél letöltése